KDNP

Kóka: A népszavazáson három, végletekig lebutított kérdésre válaszolt több mint hárommillió ember igennel! Nagy: Ha az ujj a Holdra mutat, a balga az ujjat nézi! Kóka: A nagy nyertese Kádár János, akinek az útmutatása szerint önök a politikájukat a legutóbbi időben összeállították. Nagy: Nem helyes, - és ez a kormánypártokra vonatkozik -, ha valaki a bölcsőjét ringató embert megtagadja: értem ez utóbbi alatt Kádár Jánost.

Még nem volt olyan a Tisztelt Ház történetében, hogy önálló, külön-külön benyújtott ellenzéki és kormánypárti törvényjavaslatot összevonva együtt tárgyaljon az Országgyűlés. A népszavazás eredményének ismeretében a Fidesz és a KDNP már vasárnap éjjel összerakta a vizitdíjat, a kórházi napidíjat és a tandíjat eltörlő indítványát, megtoldva számos paragrafussal, annak érdekében, hogy a kieső bevételeket pótolni lehessen. Az általuk jegyzett törvénycsomag 2008-ban a kieső bevételeket elsősorban a kormányzati kiadások átcsoportosításával fedezné. A Miniszterelnöki Hivatal, a Külügyminisztérium és Pénzügyminisztérium keretéből olyan támogatási előirányzatokat vonnának el, melyek "indokolatlan kormányzati luxus és PR kiadások fedezetéül szolgálnak". Az így felszabaduló pénzeket - összesen 15,8 milliárd forintot - főleg az egészségügyre fordítanák. 2009-ben a pénznyerő automaták után játékadó címén befolyó összeg egy részét, 41 milliárd forintot szán a hiánypótlás fedezetéül: 73 százalékát a háziorvosok eszközeinek fejlesztésére, a rendelők felújítására, a kórházak eszközfejlesztésére, és az egészségügyi dolgozók béremelésére fordítanák, a felsőoktatási intézmények pedig 27 százalékát kapnák.

A kormány is hasonlóan cselekedett hétfőn hajnalban, azzal a „csekély” különbséggel, hogy a népakaratot szentesítő javaslatához nem csatolt egyetlen árva fillért sem. Az SZDSZ pártelnök-frakcióvezetőjének és a KDNP szakértő képviselőjének vezérszónoklata félreérthetetlenül jelzi: előbb találkoznak a vasúti sínek, minthogy a két törvényjavaslatból a kormánypártok és az ellenzék által elfogadott egy legyen.

DR. KÓKA JÁNOS: KONTRA!

- Az történt, amire számítottunk. A népszavazáson három, végletekig lebutított kérdésre válaszolt több mint hárommillió ember igennel. Szeretném megköszönni annak a 700 ezer embernek, akik átláttak a szitán, nem kértek a népbutításból, és fontosnak látták, hogy nemet mondjanak a populista, demagóg politikára, és nem dőltek be annak, hogy a kenyér ingyen van…

- A népszavazás valódi tétje az volt, hogy lehet-e rövidlátó, destruktív politikával az embereket becsapni. Lehetett! Az ország nagy többséggel arra szavazott, hogy nincs rendben az, hogy vizitenként legálisan 300 forintot fizessünk, de rendben van az, hogy hálapénzt fizessünk feketén. Nincs rendben az, hogy az egyetemi hallgató megfizesse egyetemi oktatási költségeinek egy részét, de rendben van az, hogy azok a szegények, akik nem járnak egyetemre, fizessék meg a jómódúak oktatását, akiknek életkeresete többszöröse lesz az övéknek…

- A népszavazás hihetetlenül rossz eszköz a magyar demokráciára nézve... Minden népakarat iránti tiszteletünk mellett ki kell hogy jelentsük: nem értünk egyet a többség döntésével! Végre elindulhatott volna valami. Végre ki tudott volna törni az egészségügy abból a több évtizedes csapdából, amire joggal panaszkodtunk nagyon hosszú ideig mindannyian. És végre a felsőoktatásnak is lett volna lehetősége arra, hogy akárcsak egyetlen egyetem legalább bekerüljön a világ 300 vagy 500 legjobb felsőoktatási intézménye közé.

- De van nyertese is ennek a március 9-ei népszavazásnak. A nagy nyertese Kádár János, akinek az útmutatása szerint önök a politikájukat a legutóbbi időben összeállították. Kádár Jánostól tanultuk ugyanis a mutyi Magyarországát, tőle tanultuk meg azt, hogy a fehérre mondjuk azt, hogy fekete, tőlük hallottuk azokat a hazugságokat, amelyekkel ma is próbálják etetni a népet, hogy ingyenesnek hívjuk azt a gondoskodást és odafigyelést, amit hálapénzzel vásárolunk, hogy magas színvonalúnak hívjuk a zsúfolt és koszos kórtermekben az elavult műszerekkel folytatott egészségügyi ellátást. És a legfontosabb hazugságot is, hogy olyan politikát folytatunk, ami csak és kizárólag a saját rövid távú hasznunkat szolgálja, majd ezután ezt népakaratnak nevezzük. Ezt tanulták önök, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim Kádár Jánostól!

- És még valami: egy érthetetlen és káros alkotmánybírósági határozat. Erre a logikai csavarra fel kell hívnunk a figyelmet… Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy nem költségvetési kérdésekről volt szó, hiszen ha arról lenne, akkor nem lehetett volna kiíratniuk a népszavazást. Ha viszont a kérdések nem érintik a költségvetést, akkor a kiesett összeget sem lehet abból pótolni, hiszen ez lenne maga a két lábon járó alkotmányellenesség.

- Magyarországon az emberek kétharmada nem fizet társadalombiztosítási járulékot, háromnegyedük pedig nem fizet adót. Az országot és annak társadalombiztosítási szolgáltatásait az emberek harmada, negyede finanszírozza. Kérdezem, milyen szolidaritás ez?

- Miért akarnak úgy betömni egy gödröt, hogy mellette ásnak egy még nagyobbat? A Fidesz elvenne abból a pénzből, amit adócsökkentésre szántunk, mert most gyorsan ki akarja pótolni az általa elvett bevételeket. Ráadásul ezt is az újkori Fidesztől megszokott mérhetetlenül demagóg módon. Az a párt mélységesen lenézi a saját szavazóit, amely az orvosoktól elvett pénzt a szerencsejátékból befolyt jövedelmekkel kívánja pótolni… Ez feketeöves demagógia! Amikor túllendülünk a szerencsejáték kérdésén, akkor jön a másik nagyon tipikus érv, mégpedig az, hogy korlátozzuk az állami autóbeszerzéseket, bútorbeszerzéseket, kommunikációs kiadásokat, sajtófigyeléseket. Ugyanabba a populista csapdába esnek bele, mint amibe minden egyes alkalommal. Rámutatnak néhány tízmillió vagy százmillió forintra, és azt mondják, hogy ebből a néhány tízmillióból lehetne kipótolni azt a néhány tízmilliárdot, amit önök elvettek az egészségügytől és az oktatástól.

- Mondják, hogy generációváltásra van szükség az egészségügyben. Örömmel jelentem, hogy megtörtént ez a generációváltás, és az elmúlt két évben végre elkezdtünk elmozdulni egy európai egészségügyi rendszer irányába. Ezt az egészségügyi rendszert Molnár Lajos és Horváth Ágnes miniszterek álmodták meg, ők fektették le, és ők hajtják végre.

- A Szabad Demokraták Szövetsége kizárólag a reformok miatt lépett a koalícióba. Nem támogat egyetlen olyan javaslatot sem, ami a népszavazás által okozott károkat más társadalmi csoportokkal akarja megfizettetni. Nem vagyunk hajlandóak olyan kompromisszumokat kötni, ami a reformokat lassítaná. Nemet mondunk arra a populista politikára, ami az országot egy válságövezetté züllesztené, és ami nincs semmilyen tekintettel hazánk érdekeire. Egy hátralépés után most azt javaslom, lépjünk legalább kettőt előre.

DR. NAGY KÁLMÁN: REKONTRA!

- Minden közösségi véleménynyilvánításnak van következménye, így a népszavazásnak is. Nem helyes, - és ez a kormánypártokra vonatkozik -, ha valaki a bölcsőjét ringató embert megtagadja: értem ez utóbbi alatt Kádár Jánost.

- Ki érti a népszavazás eredményét? Egy bölcs kínai mondás a válaszom: ha az ujj a Holdra mutat, a balga az ujjat nézi.

- Mi a népszavazás üzenete Magyarországnak? Önök nem értik. Nem érti Kóka miniszter úr sem. A népszavazás üzenete az, hogy a gazdagok és szegények, a fiatalok és öregek, bal- és jó sorsukban, betegségben és egészségben szolidárisak akarnak maradni egymással.

- Kiket súlyt leginkább a vizitdíj a GfK Hungária felmérése szerint? Az alacsony iskolai végzettségűeket, a rossz szociális körülmények között élőket. Őket tartja távol az orvosi ellátástól.

- Önök azt mondják: az ingyenesség pazarlásra ösztönöz. Ebben az országban, ahol a gazdasági növekedés a padlón van? Itt ösztönöz pazarlásra az ingyenesség?

- Az, hogy a háziorvosnak és a kórháznak növeli a bevételét a vizitdíj és a kórházi napidíj, akármikor visszavonható, mert az E-alapba folyik be. Onnan utalják ki, a kórházaknak nem is teljes mértékben. Mondom egy nagy megyei kórház adatát. Kérem, Kóka úr, hogy figyeljen! 14,7 milliárd forint az éves bevétele. A kórházi napidíjból 110 millió forintot küldtek fel az OEP-nek. Ebből az OEP egészségügyi támogatásként 87 millió forintot utalt vissza. 87, azaz nyolcvanhét millió forintot utalt vissza! Önök ezeket a pénzeket akkor veszik el, amikor éppen akarják, és akkor, amikor szükségük van rá.

- Egyéni felelősségvállalás és közösségi felelősségvállalás? Vajon ez mit jelent az önök számára? Kóka úr azt mondja: vállaljon mindenki egyénileg felelősséget magáért. Igen, de az egyéni felelősségvállaláshoz pénz kell, uram, pénz bizony! Ahhoz, hogy valaki egészséges élelmiszerhez jusson, ahhoz, hogy megfelelően éljen, ahhoz bizony bevétel szükséges. Akinek nincs, az bizony csak nagyon korlátozottan tud önmagáért felelősséget vállalni… Amikor az önkormányzat azért privatizál, mert szólnak az egészségügyi ellátó intézménytől, hogy most is ki kell festeni a rendelőt, hogy a kórházban most is műszert kell vásárolni, akkor bizony az nagy bűn. Nagy bűn, mert lelök magáról egy felelősséget, amit nem akar, vagy nem tud vállalni.

- Mi lenne a helyzet megoldásának a kulcsa? - Egyfajta szakmapolitikai konszenzus. Ugye, van mód - van mód! - a források növelésére is? De semmilyen konzultáció nincs! Elutasítjuk Horváth Ágnes miniszter asszonynak - kár, hogy nincsen, mert szemtől szembe akartam mondani - a magatartását. Elutasítjuk, mert amióta ő a miniszter a szakma minden rétegét felháborította. Minden rétegét felháborította, mert az a fajta minimális empátiás készség, ahogy egy közösségben kell dolgozni, egy kórházban, egy egyetemi intézményben, az mind hiányzik belőle. Így nem tudunk együtt dolgozni, nem tudunk egy olyanfajta rendszert kialakítani, ami az embereknek is jó, a szakmának is jó, és mindannyiunk számára elfogadható.

- Törvényjavaslatunk meghatározta, hogy mi a fedezete a kórházi napidíjnak és vizitdíjnak. Önök azt mondják, hogy ez egy álságos dolog. Ugyanakkor azt nem tartják álságosnak, hogy minden tizedik daganatos betegtől beszedik a vizitdíjat, pedig azt kommunikálták, hogy nem kell fizetniük. Beszedik, mert mindaddig, amíg a szövettani lelete nincs meg, ha kilóg a hasából a daganat, akkor is fizetnie kell. Hát, hogy gondolják ezt? Azt mondják: a szociális intézményekben nem kell vizitdíjat fizetni, de ha munkaidőn túl vizsgálja meg a beteget a szociális intézmény orvosa, már vizitdíjat kell fizetni. Ha elküldi valahová rendelésre, már vizitdíjat kell fizetni. Azt kommunikálják, hogy nem kell a szűrésekért vizitdíjat fizetni, de a szűrésekért is vizitdíjat kell fizetni.

- Van egy másik feladatuk is önöknek: ez pedig az egészségbiztosítási törvény visszavonása. Vissza kell vonni az egészségbiztosítási törvényt, mert az egészségbiztosítási törvény másról sem szól, mint egy olyan feladatnak a megszervezéséről, amihez nem értenek. Ezen az alapon én például, bár nem értek a gazdasági miniszterséghez vagy az SZDSZ elnöki teendőihez, de szívesen megszervezem az elnök úr napi munkáját a jövedelmének a 20 százalékáért, úgy mint ahogy önök akarják megszervezni a mi munkánkat. Éppen ezért azt gondolom: tegyenek le erről! Szervezzék a saját munkájukat, és ne próbálják szervezni, szerveztetni hozzá nem értéssel az egészségügyi dolgozók munkáját!

- Továbbá azt akarom mondani: igenis kell a konszenzus! Kell a konszenzus az orvosok és betegek érdekében, de ne vonuljanak vissza olyan álságos eszközökkel ez elől, hogy nincs pénz, hol a pénz. A pénzt arra osztjuk el, amire nagyon szükséges. A pénz a miénk! Nem az önöké, nem az önöké, az egész társadalomé!

Forrás: kdnp.hu