Súlyos hiba, ha elsősorban a külföldnek képezünk. Jól tudom, az Európai Unió tagjaként a munkaerő mobilitása tekintetében ezt evidenciának kell tekintenünk, mégis elég szegény ország vagyunk ahhoz, hogy például a kemény tízmilliókért kiképzett orvosok százai, esetleg ezrei menjenek külföldre miközben itthon jelentős orvoshiány lép fel – hangsúlyozta parlamenti felszólalásában dr. Hoffmann Rózsa.
A kereszténydemokrata szakpolitikus asszony nem mulasztotta el a tandíjat is eltörlő népszavazás tapasztalatainak rövid elemzését sem. Hangsúlyozta:
- A felnőtt magyar polgárok tegnapelőtt elsöprő többséggel úgy döntöttek, hogy eltörlik a felsőoktatási fejlesztési részhozzájárulást, röviden: a tandíjat. A Kereszténydemokrata Néppárt azt várta volna, hogy a kormány és annak feje ezek után valahogy így szól: kedves magyar emberek, tévedtünk, hibáztunk, amikor olyan tandíjrendszert akartunk a hatalom erejénél fogva rátok kényszeríteni, amelyet nem fogadtatok el, amelyet még nem értettetek meg, ezért bocsánatot kérünk, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy a felsőoktatás érdekei a továbbiakban ne sérüljenek.
Nem ez történt, hanem mindjárt megkezdődött a vészharangok kongatása, mi több, a szabad demokraták egyik vezető képviselője demagógiával vádolta az igenek képviselőit és szószólóit. Kérem, ne feledjék: ha az igent most a demagógia vádjával illetik, akkor ugyanezzel, plusz tudatos félrevezetéssel kell illetniük a választások előtti ígéreteket is. A választók azt a tandíjrendszert utasították el, amelyről nem volt módjuk annak idején megfelelő vitákban kiérlelt, közös véleményt megfogalmazni. Nos, ennyit a múltról. Ezek most már tények.
Hogyan tovább, felsőoktatás?
- Mindenekelőtt az egész országnak, mindannyiunknak érdeke, hogy minél több tehetséges, szorgalmas, ambiciózus fiatal jusson el a felsőoktatásba, és szerezzen diplomát. Ezért mind a kormányoldalnak, mind az ellenzéknek szent kötelessége, szülőknek, pedagógusoknak egyaránt, hogy ezeket a fiatal, tehetséges gyerekeket arra biztassa, hogy minél többen jelentkezzenek egyetemekre, főiskolákra. A remélhetőleg növekvő jelentkezők száma, a kiélezett versenyvizsga eleve színvonalemelő hatással lesz, hiszen a magasabb eredményt elérők juthatnak majd be az államilag finanszírozott helyekre.
- Jövő év szeptemberében egységessé válik a nappali tagozaton a mastersképzés. Jelenleg annyit tudunk, hogy az államilag finanszírozott helyeknek 35 százaléka juthat csak a mastersképzésbe. Ez nagyon kevés ugyan, ezeket az arányszámokat emelni kellene, mindazonáltal rendkívül fontos, hogy itt felelős döntés szülessen arról, milyen szakirányok részesülnek elsősorban az államilag finanszírozott helyekben. A műszaki és a természettudományok arányszámát határozottan növelni kell! Nem volna helyes, sőt bűn volna kiszolgáltatni az államilag finanszírozott helyek elosztását a pillanatnyi divatigényeknek, azoknak az elvárásoknak, amelyek a középiskolások körében néha valamilyen idea, valamilyen elképzelés mentén megfogalmazódnak.
- Súlyos hiba, ha elsősorban a külföldnek képezünk. Jól tudom, az Európai Unió tagjaként a munkaerő mobilitása tekintetében ezt evidenciának kell tekintenünk, mégis elég szegény ország vagyunk ahhoz, hogy például a kemény tízmilliós nagyságrendben kiképzett orvosok százai, esetleg ezrei menjenek külföldre miközben itthon jelentős orvoshiány lép fel.
- Ne feledjük: a népszavazás arról is szólt, hogy a felsőoktatást közszolgáltatásnak tekinti! Ebből tehát le kell vonni azokat a következtetéseket, hogy a jövő évi költségvetés összeállításakor a felsőoktatás ennek megfelelő módon, fejlesztő hatással és fejlesztő aránnyal részesüljön.
- Végül: eldőlt, hogy a tandíj most már nem befolyásolja a színvonalat, meglátásunk szerint nem is befolyásolta volna. De miután nem lesz, azokra a területekre kell koncentrálni, amelyek beláthatóan szoros összefüggésben vannak a felsőoktatás színvonalával. Elsősorban az oktatók, különösen a fiatal oktatók, a fiatal kutatók jobb megbecsülésére, magasabb fizetésére, kutatómunkájuk elősegítésére gondolok az intézményi és a szakakkreditáció mellett, amely a színvonal egyedüli garanciája lehet.
***
A kormány nevében reagáló Arató Gergely oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár röpke előadásában rámutatott, miként kell értelmezni a népszavazás eredményét: semmiként sem úgy, hogy a lakosság többsége támogatta a tandíj eltörlését! Ezt követően azonban – korábbi szokásától eltérően - szakmai kérdésben, tennivalóban egyetértett dr. Hoffmann Rózsával, hangsúlyozván: „Egy jó, a világ országainak többségében alkalmazott eszközzel most szegényebbek lettünk ebben a felsőoktatás-politikában, de biztos vagyok benne, hogy ezek között a keretek között is meg fogjuk találni azokat a megoldásokat, amelyeket a képviselő asszony is sürget.”
Forrás: kdnp.hu
